A kettlebell története

A Kettlebell nevéből eredően “kettle” azaz teáskanna és “bell” azaz csengő / harang szavak összetételéből ered, de igazából füles golyó vagy füles vasgolyóként kell értelmezni.

A súlyzót hasonló kialakításban már az ókorban is használták a görögök, nagyobb sporteseményekre való felkészülésnél különféle edzésmódokban. Talán már láttunk ilyen művészi ábrázolásokat, akár az általános iskolai történelem könyvünkben.

Eredeti nevén: “girja” a régi cári Oroszországban főleg a termény súlyának mérésére használták, illetve a malomiparban a gabonafélék mérésénél a “pud” ( 1 pud = 16 kg) mértékegységet használva ellensúlyként. Innen eredeztetik a súlyok használatát, mint sporteszközt, mivel a férfiak elkezdték különféle módon kiemelni és különböző gyakorlatokat végezni ezekkel a vasgolyókkal, hihetetlen erőre és állóképességre téve szert ezáltal.

Erre figyelt fel a hadsereg és kezdte alkalmazni az adott mozgáskultúrát a katonáik edzésére, állóképességük fejlesztésére. A kettlebell majd 300 éves múltra tekint vissza, világhódító útjára indulva először az Egyesült Államokban lett igen népszerű, majd Europán át megérkezett hazánkba és azóta hatalmas teret hódít hatékonysága és egyszerűsége miatt.

A modern kettlebell “guruja” Pavel Tatsouline, egykori SPECNAZ kiképző tiszt indította világhódító útjára. A szovjet hadseregben a kettlebellt az erőfejlesztés egyik leghatékonyabb eszközének tartották és a katonai fizikai felkészítés része volt. Az orosz hadseregben és belügyi alakulatokban a 24 kg-os (másfél pudos) gömbsúlyzót használják. Újabban már az amerikai elit fegyveres testületben (Tengerészgyalogság, U.S.S.S.) is alkalmazzák.

Ma már, a hazai “TEK” képzésének is szerves részét képezik a kettlebell edzések, így állóképességük és fizikai felkészítésük megfelel a modern elvárásoknak.

A kettlebell használatának előnyei:

• Egyszerre képes aerob és anaerob hatást kifejteni az edzés során.
• Gömbsúlyzó használatakor (eltérően az egykezes vagy kétkezes súlyzóktól) a fogás nem a tengelyen történik, messze esik a súlyzó középpontjától, így a gyakorlat közben folyamatos koordinációt, mentális összpontosítást és nagy erőkifejtést igényel már pusztán a helyes tartás is, ami csak más izomcsoportok bevonásával érhető el.
• Megdolgoztatja a gerinc környéki mélyizmokat, a bordaközi izmokat, a has és a csípő izmait. Ez erős és stabil törzset eredményez, ami minden erő alapja.